Aromo - írások egy nyúltól
2011. február 24., csütörtök
Vallomás
Remegő kezek rejtik ajkaim szélén a rezzenő szót,
gyűrt fátyol nedve csordul szegletből hajlatra hogy
súlyából szabadult lelked repülni legyen kész velem
már csak az a szó ücsörög várva, hogy szádba vedd
és leheld: igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése