Most rajzolj...

Virágok nyílnak most inkább szavak helyett,
holdra nyújtózó kacsok közé cseppent az est
vezekelni sincs ma kedvem, szünetet tart a vád
helyébe édes remény költözött, esetlegessé lett a vágy…
Testetlen álmok környékeztek, mind kisírva-
leheletnyi nyár simít - sebeim, mind kivakarva
kimúlt szerelmeket talált a szél, fedetlenül
csupaszom vásít rád varázsigét, szemtelenül…
Lerombolt szerelmedből építettem váram
összegyűrtem szavaid, így vetettem ágyam,
elhalasztott randevúk zártak rám lakatot
miértek sóhajtottak hajamba fonatot.
De rámtaláltál, újra… szavak törtek elő
szorult torkom mélyéről és a vár - ledőlt.
Halk szavad zúzott szét minden lakatot
reszkető ujjad alatt bomlottak a fonatok.
Mezítelen testem tükröződik szemedben
ajkad íze vegyül forró lehembe
cigaretta füst kanyarog csupasz mellem felé
édes gondolatod teremti bőrömre a kéj
furcsa rajzait. Most rajzolj te is színes álmokat
fekete betűk közé kék vágyakat
sárga lepedő legyen testem alatt a vászon
sosemvolt szobában illatos ágyon
nyíljon buja szó minden csókod helyén
vöröslő vérem reszkető ujjaid hegyén
legyek tűz, perzseljen az érintés
legyek láz, hogy semmi ne legye elég,
legyek oltár, imához térdelt tested előtt -
imára kulcsod kezed legyek, vized vagy levegőd
és ha már a minden voltam - te édes szeretőm -
legyek a halál angyala ha lejár az idő!