Drága sorok

 

Megmásíthatatlan ígéreteket olvasol fejemre
lázas gondolat volt mind
józanító hideg borogatás az ébredés - fenn -
új nap rettegi papírra soraim.
Elnyűtt dallamot nyúz felém a szél, borzong
a hajamba cibált göndör
szorosabban ölel kabáton a gombom
zsebemben leveled gyűröm.
Elkoptak már a betűk, pár sor könnyűn csordult
sós maszattá, kék paca a lapon
elhallgatott vádak vicsorognak, sárgult
foggal harapnak a múltba, drága sorok…
Megtűrt szerelem, fülem mögé csitítva reszkető ujjal
hajlik nyakamba, borzolva ingerületet
kérdő szemedbe tekintek, játszom a pillanattal
még nyújtom, még élvezem játszi kedvedet
hátha… menhelyekről szedegetett szűkölő tudatom
oszlik szét lassan, hull darabokra
igéző pillantásod alatt. Az örökkévalóság - hallod? -
már elkezdődött. Isten veled - hangoddal térek nyugovóra.