Minden szóközbe belemordul a múlt
kecses íveket hiába rajzol a szó
kezedben pálca törik, ítélet hamu
szórt fejemre hull… monoton.
Hang és árnyék vihog a felhők szélén
szaladó vihar tolja
szét a fényt,
és maszatol görcsöt homlokomba.
Hiába, az idő felzabál
minden morzsát, mit tenyerem őriz
ráncokat cibál
simulatba. Csók ízű ánizs
ajkam peremén felejtett neved
tovagördült ború futott át felettünk
rám akasztott ünneplőm helyett
mezítelen próbálgatom megkerült
szerelmedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése