Írni akkor is ha fáj...

  

Utat enged az éj a fénynek
bokorban hentergő erénynek,
szirének halál
dalát
szítta szürke elmék,
combon sodort halott cserjék
levelei közt elsíbolt dalok
matadorok
a nemes vér
A miért…
Néma szitokba szorult száj
írni akkor is ha fáj
mikor a hold versenyt ragyog a lámpással
az izzó telve ellenállással
elektronszagú lehelet
meg nem értett felelet.
Kocsi után porfelhőben
játszik a homok a levegőben
zuhan, s lesz újra csak por
utca pora. Kóbor
macska
nyalja
fényesre ünneplőjét
hívja este harc, násznép
macskazene, tetőn a bál
áll
a kifosztott fészek
megtépázott szívek
anyai ösztön, a fennmaradni,
enni, inni, szaporodni
lüktető varázsa, az élet
írni feketét és fehéret
állni az esőben, hallgatni a csendet
betartani törvényt, a rendet
s a szerelmet hirdetni
még ha Jónásként kell is élni.
Vár börtönöm, hegy tetején
kőből épült cet mélyén
rácsos kapu oldalán csüngő
nyelvetlen harang csengő
szó emlékét álmodja
megremegne a gondolat
ha kimondaná, mert némaság
a fogadalom e helyen. Miért?
Titkokért a jutalom száműzetés
Mennyek és a szférák zenéje
vagy pokol kénes ölébe
hajtott vágy.
Mire vársz?
Kitaposott utak
kifeküdt ágyak
kiürült tekintet
kiégett életek
sorakoznak mások adakoznak
de nem jutnak előrébb a sorban
csak állnak a porban, utca porában
- zavaros lé egy pohárban -
megbocsát
elbocsát
tisztít a tűz a kehelyben
míg dobban a szív a kebelben
titkod, mit gyóntál megbocsáttatott.
Penitencia után a holnapot
tiszta lappal,
színes tintával
rajzolhatod.