Fátyoltánc

Újra reszketnek a hajnalok,
túl a félig értelmezett szavakon
új lehetőség vásít rám reményt.
Álmatlanul hánykolódott éj
után nyűgös reggelbe lobbant
a skarlát hajnal.
Hó alatt alszanak a fák
jégvirág nyílik ablakomon buján,
az üvegen lázas homlokom hűtöm-
szavakat válogatok. Emlékekből
gyűjtöm a poros szép hangzókat
megtaláltam (kacatok közt) bőrömön ujjadat
medalion sarkán a csillanó fényt
apró darabok között az elveszett ént.
Most nézegetem őket, idő csikart ráncok
szememben könny jár fátyoltáncot
apró emlékek - simulnak, ölelnek-
látni téged újra… akarom, mégis félek.
Lehetőség csupán
lehemben a boldogság
szikra, elnyűtt idézet végén a pont.
Arcodról a közös múlt nekem ront
és csak hagyom, ragadjon magával a tisztulás.

2008. novemberéből - J.A.