Látod, az idő felém fordított megint
ne hagyjuk megromlani csókjaink.
Ajkamon bizsergő szavak száradnak
meg nem történt beszélgetések alatt
hiányzó mondatok kúsznak elő
üresen kongó gondolatok mögül, eső
kopog az ablakon (újra), enyhe november.
Hajszolt akarás zsongít, ujj tördel
ujjat. Ideges órák járnak körül
perceket pisszentve a mutató mögül
csendre int remegő hunyorod.
Másnapos évek reszketnek a napon
árnyat vet a sarokban kuporgó múlt.
Elkésett randevú
felsajdult hegesedés
(mint) szapora szívverés
öl reményt, gondolatot.
Mesélnék. Leigázott mondatok
hordják az emlékeket -
érintéstől remegő lélegzet.
Álommal vendégelt az éjszaka
Lelkem újra ölelt, zsebbe bújtak
a tuszkolt jogok. A semmibe nyűgöz
retinámba vésett szemed színe. Bűnös
gondolat fészkelődik tarkóm mögött…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése