Elhanyagolt elmém
gyötri ki magából
torzszülött gyermekét
az árnyékvilágból
Nem egy nem száz, millió
trükkös, tükrös varázs
agytól ujjba zsongó
szívszaggató parázs.
Fázom, elveszett emlék
a múlt
Ha tudnám hova, mennék
de a tudat kimúlt.
Szárnyszegett mondatok
lődörögnek termiket keresve
az idő megfagyott
szájában a longoliereknek.
Sóillatos homokból szitált
létforma kísért utamon
a sarkon utánam kiált
de én kívűl vagyok magamon.
Érted?
Én futok utánad?
Millió karmával
mar a bánat,
Te, én futok utánad…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése