Reszketnek a kezeim. Valami betű kaparász
végig gondolatból ujjba, illattal hadonász
a zöld gyertya lángja (mintha) menta illat.
Valahol egy szó áttört egy falat.
Félve kukucskál a tanácstalan elme
mert a szív képtelen a feleletre
úgy tódul a tűz ereken át
szorít hideg homlokomra glóriát
fájdalommal szegett szép szavak.
Számok takarta hang
kong, esetlenül ütődik minden
cikázó gondolatnak. Éden,
elfelejtett szerelem sejlik a csörrenés mögött.
Összerezzen a szív képzelt beszélgetés dönt
hanyatt hidegre hagyatott párnák közé.
Neveddel altat el a remény
üzenetbe rejtett hátha-jövő képzeleg
elő időcsikarta szemzug-ráncba - nehogy késő legyen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése