Elfeledve

 

Magányra vágytál…
kipróbálni ölelni idegent
suhanva számolni szivárványt
szélhez simulni szelíden.

Időt kértél, s én adtam
de míg éltél engem elfeledtél
jártad a világot más lány dereka
körül, s az idő - homlokomba marta jelét

Szám szélére suttogott
harcban elégett
leigázott mondatok
tódultak emlékekből hajba fonott

ujjak közé. Te, átkozott csend!
Testetlen vágyak párnába fúlt
örvénylő morajlása nyomán pihen
a tudatlan tudattalan, az édes múlt.