2011. március 21., hétfő

Mozaik



Valami láz ég
ajkam peremén
reszket egy gondolat
rég halott mozdulat
éled poraiból
a tűz (mintha) leomló
hajamra megbeszélt randevú…
Eltökélt szándék, nyirkos odú
(akár) réveteg szem gödrében
törött emlékek közelében
felejtett szív.
Istenbe vetett hit
vetett ágy (hidegen) üres álomban
hitegetett szerető, vágyamban
testesülő követelés. Hazugság.
Bántani fog a szó, látomás
kísér minden rakoncátlan hulló
hajból tincset, ujjaktól zsongó
vér szisszen bőr alatt ha érint…
Menekülnék magamtól. Gyáván int
a lehetséges jövő, járdára sercint
a dühös őr(angyal). Lélekben
túlnövök testemen
úgy ölellek - messzi idegen - valahol.

Valahol - című fénykép alá - J.A. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése