Bármi lehettem volna

Az éjjel bebotorkáltam zegzugos lelked
és mit találtam? Egy elmosódott képet
magamról. Gyermeki tisztaság…
ugyan már…!
Milyen gondolat kéret veled koldustól köpenyt,
csalódottól szívet?
Sebedre tépj ingemből gyolcsot…
nézd, kikandikál a rongyból
meztelen bőröm. Hanyag elegancia a viselet
ahogy sorsom vállam felett
áthajítva a porban fetreng lábad alatt
taposva
még, míg mozog,
míg van benne lendület, domb -
temetetlen hant
mi marad
ha tovább lép
az éj.
Ölni… véletlen sebezte forró patak
édes íze számban, szádtól…
Vajon merre forduljanak
a kacskaringók, ujjtól zsongó
lágy hangod alatt?
Húzott szemű mosolyt csalsz a szegletbe
Barátom… elvegyülő érzéki csalódás
mely észrevétlen varázsol a szavakból kertet-
örömök kertjét, csipkébe bújtatott vágy
kémeid, végezzük ki őket?
Vagy várjuk mártír halálukat,
s legyen nevük Hűség. Vallat
a perc, mit neked ígértem
miközben más csókjától égett
szám szélén az ígéret, Hűség?
Mondd mi az?
Leláncolt lélek lakat alatt?
Mi az mi hű és nincs benne vágyódás
mi lehet szebb, mint a zuhanás
ébrenlétből öled melegébe
majd az ébredés, nap szemébe
nézünk, káprázat a világ
hűséggel ne vádolj, inkább hurrikán
leszek, kaplak magamba
viszlek felhők fölé - halni- agyamban
kitervelt szónoklat- hatásvadász a csend
bármi lehettem volna, csak lelked nem…

/ J. A.-nak /