Ismerhetnél már

Ismerhetnél már… ha kezedet nyújtod
én már karikába hajtott gyűrűd piszkálom
és törném bilincseid, hívlak repülni magasabbra
majd zuhanni ölelésbe forgatva
az egész világod, ismerhetnél már
tudod, számomra nincs határ
legyen az őrült hajsza hétfő és péntek közt,
vagy lopott óra a város fölött,
nem nézem mennyit is kóstál
ha hajamban a nyár olyan jól áll
és beletúrni késztetik
vékony hosszú ujjaid…
ismerhetnél már… milyen ha a harag
fagyosra húzza ajkamat
és ezernyi cserép is kevés,
hogy lázam hűtse, nincs tenyér
mit elviselnék bőrömön ha az indulat
magával ragad…
de ismerhetnél már, milyen mélyre temet
szigorú csönded,
hogy éhen halok tested nélkül és igen
ismerhetnél már, unalomperceket számolni
míg újra nyújtod kezed… ismerhetnél, utálok várni.