Pedig már láttuk a lehetséges
jövőbe vésett
elképzelt valót,
féligazságokból
szőtt szárnyakon lebegtünk
míg gondolatokat kerestünk
két zuhanás között.
Aztán részegült az idő
kacskaringós utakon meddő
kísérlet mind, nem talált haza
többé, hiába
szólítgattuk így került egyre messzebb
ahogy te meg én.
Majd felcímkéztük a szót: elég.
Minden gondolat, minden batyu
viselte a cédulát, tudtuk
párhuzamossá lettünk,
cél a végtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése