Vadászat

Fáradt vagyok. Kikoptam az érvekből

végletekig tesztelt lehetőségeid kimerítő

alkudozásaid lassan felőrölték ellenállásom.

Megtörtem? Még nem. Minden válaszom

itt van készen, csak alkalomra vár.

Percnyi csendre amikor rám figyelsz, csak rám.

Lázadás készül. Homlokom mögött egyre tisztuló kép,

állok a hűvös reggelben, megrázom vállaim és

végre előtörnek eddig bőröm alatt nyomorgó szárnyaim.

Tudom. Nemsokára repülni fogok. Láncaim

mind aranyból, majd ott hevernek a harmatos kövön.

Vérben futó fájdalom nélküli tudás az ösztön.

Ha becsukom szemem érzem, ahogy simít

párába burkol minden kristályosodott cseppnyi víz

hátamra fordulva derekam alá vág a szél

és zuhanásba fordul az emelkedés.

Nem félek. Minden csontban, minden idegszálban

ott a mozdulat, fékevesztett ősi és vad

vágy, maximális gyorsulással ragadni el áldozatot

fájdalom nélkül ölni az életért. Észre sem fogod venni oly

halk és gyors leszek. Először csak testedre vágytam

de mára a lelked is kell. Tetemed fölé hajolva

fehér szárnyaim fogják majd fel illanó valód.

Véreddel rajzolom tenyerembe titkos jeled

és hidd el, minden vadászaton büszkén viselem,

megöllek te szó, magamba fogadlak téged: szerelem.