Megmerevedett két szó között az idő
test testből jövő
figyelem keresztezi a mutatott utat
hol a remény matatott mialatt
kezekre tekeredett a játék
a hangsúlyos beszéd.
Némult sikolyokba száradt
esztelen vágyak
repedtek fel hangból
felütött nyitány, lapból
sercent betűfolyam hullik
a szemek elé, mazsolázni
kifinomult igéket.
Zárójelbe szorult idézet
fröcsköli elhasznált
nyálasra rágott mondatát
a leharapott széljegyzet végére.
Száj szélére
ült lila remegés,
dacol a hideglelés
a kéjből lobbanó lánggal
forrongón ömlő hullámmal
ujjaidból simult pír a bőrön.
Veszteglő kikötőkön
csüng a ringatózásba
fáradt unalom-gálya.
Ünnep, ha érint képzeleted
és nem csak én képzellek
tűzbe izzani. Csóktól
véressé szított
parázs
a dohány
hamvadó végén.
Mondd mi lehetnék még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése