Miért kell nekem folyton bizonygatnom
ami amúgy is nyilvánvaló tény
az élet árnyékosabb felén
is csak benned látom
az ember számára oly fontos szavak
értemét!?
Miért?
Miért adod alám azt a lovat
melyet úgysem tudok megülni?
Ez is egy próba féle?
Gyomornak görcsölt fekélye
kezd puha húsom falára égni
de téged ez vagy nem érdekel
vagy nem jut el a gondolat
- hogy értelmed teremti valómat -
agyadtól a szádig, kedvesem!
Tudod sokszor nem vágyom másra
csak a kristályosodó csend
töretlen élén kimerevített
tested mellé ülni, szótlan.
Nehogy törjön.
A pillanat.
Várj, csak egy mondat
kell még mielőtt törlöd
az utolsó snittet.
Kell egy szó
valami titkos
az elcsépelt helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése