És igen… voltak ájult félórák
mikor a lassúdott gondolat
mint oltott fa
cseperedett,
de jó ötlet nem termett
csak néztük magunk előtt a semmit.
Végtelen türelem visít
lyukat álcáink falán
ahogy megmerítjük falánk
képzeletünk a mélyre
tévedt
emberség hömpölygő tudatában.
Felnőttünk. Igen abban a pillanatban
elhagytuk gyermeki világunk
mikor először önös érdekből hazudtunk.
Mert megmenthettünk volna
valami csipetnyi csodát, ha
felvállaltuk volna: csodák márpedig vannak.
Régi udvar hátsó lépcsőjén
még látom cseléd nyomát, halkan lép
mosoda szaga leng mögötte
míg déli harangszó hull a földszinti kövezetre.
Csak percnyi látomás, csak csalóka érzék
hunyt szemek mögött a múlt a játék,
dobozba zárt kismacskák - ajándék
és felhevült macskakőre kitett emlékeim
zárványosra metszett csalóka díszeim
most mind itt hevernek kigyöngyözött
üvegek meredek peremén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése