2011. január 7., péntek

Útban hazafelé

Egymásra hányta a particédulákat a virtuális postás.
Te olyat is le mersz írni, mit én számra sem veszek
és gondolataimból is irtom.
Neveltetési prüdéria - mondod és én elhiszem.
Miért ne tenném?
Felnézek rád, zsenialitásod süt a soraid közül
míg én csak szeretném magaménak tudni egy apró részed.
Lapozgatok a leveleim között,
gombnyomásra bomlik ki minden történet.
Egy a sok közül a tiéd.
Elment. Élt huszonhét évet. Türelemmel viselt…
Nekem csak viseletes napjaim vannak
türelmet nem ismer bennem semmilyen sejt
vagy ingerület,
féktelen indulattal ordítottam első lélegzetnyi levegőm
most miért visszakozzak?
Lábnyomokba léptem a sáros utcán a boltig.
Játszottam, mint gyerek, csak a pocsolyákat
nem tiszteltem eléggé. Bosszúálló
vizes szörnyek. Sárköpetük lassan szárad cipőm
oldalán. Ha lesz kedvem, levakarom.
Most valami más unalmas egykedvűség lett urrá
minden őszből fogant tintában testesült gondolatomon
ahogy olvastalak… rémült rímtelen csupaszod
kiviláglik eltorzult magányos képeidből.
Minek a rohanás? Óceánok hűvöse csitít görcsölt
fájást koponyacsont mögé.
Elhatározásaim egyenként fektetem a napra száradni
apró szöggel rögzítve, bármit
is mondj, még nem fejeztem be!
Kell még valami nevetés a végére
kell még süttetni arcom tűz mellett
pattogó szikrákat számolni miközben lassan
simít tenyerem meleget hátad hűvösére.
Majd ha akarod leszek az ki betakar és mond mesét,
mint egykor szülőd betegágyon, két
borogatás közt vagy első elkapkodott
titkon, hátsó lépcsőn lopott csókod leszek…
Úgy szeretném tenyeredbe hajtani arcom!
Valami gátlástalan illegális gondolat fészkelt
az álmaimba, éjjelente párna szélén csücsökre
firkált pillanatokat idéz, keltegeti a rég porosodó vágyat.
Pedig csak egy táblába botlottam útban a bolt felé
és nem is figyeltem igazán mégis
a tudatalatti működni kezdett és súgott
újra és újra tiltott emlékekről mesét.
Nem volt igaz egy szava sem. Bátorított
pedig a szavaknak éle volt. Útban a bolt felé.
Valami édességet akartam venni
léleknek testnek egy kis boldogságot.
De csak tűz és cigaretta tapogatta markomat
útban hazafelé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése