Első utolsó randevú

 

Mérsékelt távolságtartás volt
szemedben az első-utolsó
randevú. Búcsú-csók után
a vissza-visszaforduló utcán
összekapaszkodó tekintet
lábba futó eszmélet
rohant a keserért,
nyúlt fagytól hideg kezedért.
Kabát alá furakodott mindig édes
kíváncsiság szorított résre
nyitott szádhoz,
elsikkadt szóhoz
tartott pisszentésre húzott hang
fojtott keveredő nedveket borzongásba.
Lábak alatt futó lépcsők zaján
csámcsogott még az enyészet bár
akkor velünk már földre hullt maszkok
között lopakodó bódított pillanatok
igyekeztek vetett ágyba.
Meztelen derekam
alá nyúlt hosszú ujjaid
elhűlve tapogatták bőröm pírjait
majd ritmusba dobbanva lökték
öledbe forró ajkam ízét
megtámasztott mozdulat
gyorsított vér-áramlat
keltette hevület visszhangját
- nem csituló szenvedély. Áradás
a zokogásba fúlt öröm
reszkető tested bőrömön -
újra járja eltáncolt életünk
miként az elkallódott idő. Ölelésünk
még kitart, mint páncélba zárt bogár
csak sorára vár
a következő extázisba mart
csókkal varrt pillanat.

/J. A. - egyszer volt tavasz /