Reggeli mellé

faggattál, tudom-e mit tettem?
hogy kínodba hogy s mint szerettem
hogy tudom-e mit ér az idő
s hogy leszek-e melletted hű szerető,
részegült életben leszek-e anya,
félrecsúszott szárnyú könnyel festett angyal,
mosolytól maszatos boldogság - állok-e eléd
zavart pír gyújtotta arcom nyújtom-e feléd
és
én
gondolkodtam
ezer neszed futottam át hirtelen
és ahogy hallgatom
csupaszom
melléd csendesül
és itt belül
lángol valami szó
elhanyagolható
a remegés
a láb és
a fej közti távolság
csupán
a tér és dimenziók
közti híd
vajúdni a szavakat valamiért
ami megfoghatatlan
csak bennem van
és talán beléd is szűlt
a kín a vegyűlt
érzés… szerelmet -
csak egy lány vagyok hidd el
észre sem vennél a tömegben
de itt a szavak között
új reggel köszönt
minden hajnal után
mikor odateszed a tejet, kalács
nélkül is élet ébred
kezed alól bennem…
és én most ide bújok melléd
maszatos kacajú könnyel még
félrecsúszott szárnyamban - ismét -
hogy meg tudd igazítani