Már megfésültem a hajad
mintába csavart
rend
üzent
szigorú
göndört hosszú
tekeredést -
álomba feledést
akartam mintázni.
Dacom, hibázni
lehetetlent
csitítva lehedben
hagyott zsongásom.
Vágyom,
hogy elérd az utolsó
vonatot,
tovagördülő fém
csikorogta kéj
után puhán lépi lábad
földre nyomát, fárad
a fény
kemény
vonást fest él-arcokra
még nem nyughatna.
De csak csavarodik
bőrömön kavarodik,
ezer érzést csihol
ujjamra sikolt
barnulásból őszöd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése