Míg nem hallod
ahogy szűkölésem suttog
keringőbe hármas lépést
hajamba túrt ujjad felejti a féltést
és árkokat váj bőrömbe puha bőröd
alatt feszülő inak között
az állati ösztönből sarjadzó vágy,
míg nem hallottál sírni
végzetért könyörögni
addig nincs számomra megállás.
Leigázott testedre borul
elbukott elmémből szorult
mocskos becézés.
Vékony bőröd engedelmesen
simul fogaim közé, teljes
megadással minden mozdulatnak.
Alkony borul a szobára
vöröslő izzás ahogy hozzám érsz.
Tagadhatnám de a kéj
lassan beragyogja minden porcikám.
Vétkeim gyónnám.
Kezem úgy kulcsolom örökre fonva
gyönyöröd köré, hogy ima
nem szállhat messzebbre.
Borzongó hullámokra ülve
száguld véremben a tűz.
Eszméletlenre táncolt extázis űz,
hármas lépések ragadnak forgásból
végzetes zuhanásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése