Még látom

Még látom ahogy a szél zilálja a füstöt
hosszú ujjaid között
parázsba szökött vágy izzik fel
mikor ajkad ajkamról ernyed el
sikoltana a perc egy másért -
tüzetes önvizsgálat. Egymásba ért
érzelemfolyamok hőkölnek -
kezed melege int, mint karmester
egyenetlen ritmust lélegzetnek - mozdulathoz
várandós gondolatok térdepelnek - imához
így átkoz a szó belül…
lassan csendesül
a harcban
keltett dac.
Részegül a tükörben felejtett részvét
fekete rongy alá ásít, hogy álmodjék
két viharvert szemgödörbe
újjászületést.