Márványba repedt arcok
süllyednek félhomályba
köveken tiport vágyak
csörgetnek rozsdált láncot.
Tudatlanság, édes cseppek
a mindennapok árnyaiba
kesert lopnak, csalnak
illúzióból habos kérget.
Hóba taposott lábak nyoma
- úton felejtett tévedés -
latyakba fagyott érvelést
fest a tél az útra.
Fehérre csillapított láz
szorong marokba görcsölt
akarattal fröcskölt
álmaiban, csak a csenddel vitáz.
Lecserélt világomban
elhagyott hang ütődik
mállott falaknak, fénylik
a gondolat a csont alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése