Mit mondanál...?

Nem számít csak a pillanat
önként adni magamat
tucatnyi napvégi
"mi lett volna ha" sorakozik
katonás rendben
ágyam mellett.
Én nem szégyellem ha látszik
ahogy egy szó után vérzik
a köntös mellé terített vágy...
megelégeltem már
titkolni szégyenem.
Kiraktam. Közszemlére.
Ki követ ki sajnálatot
hajított
ki-ki érdeme és tudása szerint.
Mert a hajnalok mind
újra fürdetik előre megjósolt jövőm.
Tiszta lappal kezdem előről
minden szennyesre hordott
másnapom.
Tudod, én felpróbálom az összes szavad,
titokban tükör előtt illegetem magam
figyelve,
hogy símul bőrömre
a millió szantál illatú gondolat.
Elmerengek olykor, mi lenne ha
rámnyitnád ilyenkor az ajtót
állnék félrecsúszott
bókjaiddal, félig meztelen,
vajon mit mondanál?