Megleptél

Rég nem harcolok.
Befedett a megszokás,
többet ért amikor homlok
mögött éltem. Talán
lehettem volna kicsit erősebb
és dühönghettem volna
magamon kívül, tán kellett
volna valami határozott kiállás
magamért!
Túl gyorsan elszaladtak az évek
lehetetlennek tűnt a küldetés
és hiába sorakoztak fel az érvek
aludni jobb volt, késztetés
nélküli szunnyadó napokban.
Tegnap azonban történt valami
felébreni látszik Csipke Rózsika
és álmaimba is belecsúszott
némi romantika
nehezen ébresztett reggel után
ma szavakra vágytam, üzenetre
pusztíthatatlan vágy
hajtott feléd, lenni újra veled...
és végre nem csalódtam.
Kétlaki életem
újra felszínre tör. Lehetek -e még
nappal jó társ
éjjel tüzet szító kétes szenvedély
más oldalán?
Nem bánom ha többfelé osztott
énem egyszerre élhet
ha annak a másiknak is jó...
Néha még félek
dühöngő magányom millió órájában
volt időm gondolkodni
ezer lehetséges kapcsolatban
álomszinten élni...
Mert én
a tűznek születtem.
Voltam sokszor szerető, nekem
a vadság az élet, szeretni mindig
bárhová sodor, repülni
felhők fölött testetlen
felégetni mögöttem mindent...
Megleptél.