2011. január 4., kedd

Türelmetlen

(...)Semmi sem fekete vagy fehér
elibém tártad a gyönyörök kertjét,
s most egy ostoba szócska választása után
becsapnád arcom előtt annak kapuját?
Egyszeri édes szerelem ébredt
még az sem tudom miképp élem
következő órám,
hisz ténfergek csupán
rogyadozó lábaim céltalan visznek
míg emlékek hulláma cipel
újra és újra vissza
öröknek kívánt rabságba
zuhanni nyíló ajkaid közé!
Hogy kívánhatod, hogy máris válasszak?
Testem már lázad
de lelkem még szeretkezik. Veled.
Igen.
Modoros pár szó
csábított és csupaszított
lélekben meztelenre.
Nem takargatom türelmem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése