Még hihetném, hogy valahol messze
vár valami új, félelmet nem ismerve
kerget titkos álmokat a tudattalan
álmokból kiköltött gondtalan
együttlét…
hitetlen lett kezeid között az én
pedig már majdnem egyezett
a gondolat és a tett
és már majdnem ki tudtam mondani
a lehetetlent. Mondatod akartam folytatni
de kihullott a szavakból az értelem
és lázasan fetreng bennem
az irtózás.
Már majdnem megérintett a vágy
képzelgéseim furcsa testet öltött
villódzó képekbe görcsölt
elnagyolt figurája…
lenyúzott, tűz elé terített irhára
kifeküdt csupasz valóság.
Nevetned kellett, vér és sár-
ennyi vagyok,
kelletlen kibukott hangok
csörömpöltek visszhangként
kapkodott göncök között, menekülnék
de sivár a világ odakinn
hol nincs érintésed, nincs
semmi meleged, semmi lúdbőrzött
lopott félóra két állomás között
csak idegen lények vizslató szembogara!
Mindig irtóztatott a kitines váz, lábakba
zsúfolt lépés, ezernyi szemre ragasztott
pillantás, apró csöveken szippantott
egyetlen lélegzet…
a tökéletes természet
és én mégis csak a megfoghatatlan
után sóvárogva fekszem hanyatt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése