Madarak a porban

Törölt emlékek lomtárában
kutat a tudat és forgat fel
minden eszmét, tárgytalanná lett
megérzést. Olvastam valamit.
Rólad. Unalmas csevejben elejtett
megjegyzést, rólad meg egy nőről.
Nem emlékszem pontosan. Fájt.
Csak ennyit tudok. Vallat a fény, átjár
valami megmagyarázhatatlan féltés.
Még mindig nem vagyok túl rajtad.
Pedig sok éve már. Ugyan, fel kellene nőni!
De minek? - kérdem és sosem jön válasz.
Apró feladatokhoz igazodom
és keresem az utam a lehetséges felé
és vágyom is már egy kis izgalomra
míg le nem hűl a levegő.
Valami megváltozott.
Már nem izzik az út felett
a kocsi kavarta por.
Levélvégen remegő esőcseppek
jelzik, ez egy új kor,
új elvárásokkal telítődnek a percek
mostantól másképp kell álmodni a közöst.