Hagyd még

Hagyd csak, hagyd még
letelepedni a csendet közénk!
Gondosan illesztett tollak alatt
pepecsel az idő - maradna még
szűken mért perceket morzsol
a templomtorony árnyéka a falon
és száguldó fények karcolják a sötétbe
feneketlen éhségét az időnek
pedig épp csak most bújtál mellém
máris indulni kell… Szeretném
feltűzni a pillanatot, mint gyűjteménybe bogarat
apró de biztos (k)egyetlen döféssel száradt
páncélok közé,
ha kínoz az egyedüllét
csodálhassam dobozban, üveg mögött
milyen egyszeri volt a gyönyör.