Visszavágott szárnyakkal
üres tekintettel, szürke árnyakkal
veres varjakkal csontról felszálló
károgó csapattal ólálkodó
árnyak
lassan kizabálnak
minden húst az inak közül
üreges gödrében a szemnek
vak vágyak lesnek
tollas hasak alá.
Kullancsba kapaszkodó marasztalás
repülni fel, egek fölé
míg cipel a szárny, míg visz a lég
majd zuhanni tehetetlenül
amerre a föld görbül
téren és időn át,
hogy magába kapjon más madár
s vigyen tova.
Hova?
Már nem számít.
Elhagytál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése