Tudni akartam ki is vagy valójában
angyali arc, álmok hálójában
szőtt gondolatok furcsa keverék
nyikorogta szemtelen kép,
reméltem létező vagy világom
valamely álom-ébrenlét határon
testesülő végzete…Lassuló lélegzetem
ringat mesék csodái közé - feledni.
Szavaid közé süllyedek fürödni
hátamra térdeplő fájdalom béklyóz
marasztaló varázsigéi csitított
kiáltásom verik vissza…
Maradnék, hallani ahogy sóhaj
szakad fel kiszáradt ajkaid közül
homályosult képzelet űz
felülmúlni minden éber gondolatot.
Válaszokat vártam, lerótt
kegyelet mögött rejtőző illetődött
visszanyelt mondatokat. Igeidőkön
felülemelkedett párszavas mondat
elég lett volna
elaltatni féltékeny csírából
szökő vágyaim kanyargó
indáit. Valami elromlott.
Redőnyök párhuzamosai mögül
kitekint a sötét, a nyári nap elül
a cseresznyefa lombjában -
szótlanul olvasom utolsó soraid.
Kapkodás, elvakult düh a szó mind
hiába kérlel
hiába térdepel
józanságom tenyered alól…
Hát üss… megvárlak, álmomban… valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése