Itt belül...

(6)

Igazat is adtam neked.
Volt miből.
Elláttál tanácsokkal, mással sem
majd rám zártad az időt.
Voltak bennem elhatározások
szép számmal fogantak
késői hajnalokon
majd vetéltek el az ébredő órával.
Tudod, én mindig ősszel voltam szerelmes
térdig gázolva a színes szárazulaton
agyonragozott mondatokba kevertem
valami végzetes vonzerőt, arcokon
kerestem a magam részét.
Persze te májusban karoltál dühömbe
és hurcoltál magaddal, vittél
először csak a kíváncsi szemek
elől hűvös szobába, hol csitulni hol szítani vágyat.
Később gondolatot sem cseréltünk már,
albumba rendeztük amink volt, bepucoltuk a házat
és addigra belőlem minden verset kiírtottál.
Kérlelhettelek volna jobban,
tán lehettem volna még heves szerető
észrevehettem volna ahogy lobban
benned valami új, valami más nő
kedve. De te ragaszkodtál, tulajdonod vagyok
jussod ha úgy tetszik a nehéz időkért,
kárpótlás az éveidnek a biztos pont
ahol mindig vár tiszta ruha, ebéd.
És én teszem a dolgom, mert a jussod lettem,
megszolgált bér,
főzni, mosni kell
illatosnak lenni a kegyeidért
de itt belül… gondolod, hogy vágyom még rá?