Kényszer

  

Kristályosodott félelemben tisztul
az elmében ragadt kép, hátul
maradt elvonásban takart
a leláncolt akarat.
Megkötnélek. Rövid életbe sűrít
a markolatnyi
fém,
még
kell
egy
kis idő,
mérhető
dobbanás, a füstben fogant
hamvadó dohányba halt
lélegzet.
Kényszer
nő fölém a párába bújt
utolsó képet fújt
karikán átugró kéjben szült hang
ahogy zárul dohányszítt ajkad.