Minden éjjel csillaghullást várok
a feltorlódott kívánságoknak.
Újság szélére gyűjtöttem, páros
oldalra, csücsökre, apróra
gyűrt fecniket cipel a zsebbe vart türelem.
Kínosra ügyelt rövid ima
mind fénytől és gúnytól féltett
gyógyír, apró hiba sebére tapasz.
Mert én meg akarok javítani
minden elromlott percet
egyenesített utamon kezdek hinni
a párhuzamosok és véletlenek
találkozásában. Lopott idők láncát,
taposott utakon felejtett illatot
út szélére száradt Kereszt árnyát
és szavaidban hagyott gondolatod
mind-mind magamban akarom tudni!
Szétosztanám a hiányos világokban
mint valami mannát az éhezőknek hisz
olyan sokat cipelünk bőrünk alatt
tartalékolt őszinte mosolyba rejtve.
Csupa feltételes mód az élet, nézd
újabb kívánság bukott szád szélére
és én
csak
lejegyzem.
Majd.
Csillaghullás után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése