Beléd halok

Belehalok.
Bennem ragyog
minden örömöd.
Kisimult göröngyök
hullnak átizzadt órák alá.
Oltárrá emelt testünk tovább
visszhangozza imáink.
Már nem félek, parányi
csend kong elnyújtott pillantásunkban.
Összeforr  a két test
egyetlen érzéki képbe fest
szivárványt a haldokló öröm.
Rebbenéstelen tökéletes alkotás
hullámokban feltörő sikoltás
hal el végleg
ajkamból ajkadba tévedt
utolsó leheletemmel.
Beléd halok.
Hová lett finom modorod
hogyan lett leplezetlen pillantásból
testemet faló vad akarás a képzelet?
Kezedbe kulcsolt kezemet
simítod. Tested már jó ismerős
vendégül lát, s messze űzi az időt.