(1)
Meghallgattalak. Talán még csókot is váltottunk
mielőtt elindultál arra az egyszemélyes útra.
Volt egy vagy két dolog amiben megállapodtunk
erény és tisztesség nevében szentül fogadva
olyasmit is amit nem hihettünk komolyan, pedig
megkövetelte volna ha más nem, valami íratlan szabály.
Aztán nem láttam mást, nagyon sokáig
csak a hátad mögött remegve hagyott levegőt. Száz
meg száz imával terhelt éjszaka, árnyakkal telt
álmokba zsúfolt éhes vágyával kezdeni mit sem tudó gyenge én
támasztotta az ablaküveg másik felén a hideg
csillagtalan éjszakát vágyva, sose legyen reggel. Dél felé
aztán beindultak a napok, sürgető percek vetettek munkát
a kezek alá, utolérni a mutatók rohanásába préselt időt
szabályozott tempóban készült gyereknek ebéd, kutyának farhát
és kicsit nem gondoltam semmit, nem kérődzött
a ˝mi lett volna ha˝ az ajtófélfának dőlve, minden maradt,
mint rendesen, rendes családban, csendes délután
a félig eresztett redőny mögött a szó is halkan haladt
utat keresve agyból szív felé. Aztán a hangok furán
kezdek csúszni görbült világom felületén
fáradtan nyúlt a kéz forró vízbe, egyedüllét ölelt
mikor elnyelte a polc az utolsó tiszta edényt
és az asztalról is eltűnt a vacsora utolsó foszlott szava.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése