Nem félsz?
Nem kívánnád-e többnek még
túl a reggeleken ébredőnek
hosszú ostromokban születőnek
az éjszakát?
Nem félsz, hogy a vágy
lassan csituló hullámai majd elülnek
és kicsúszik az a szó: nem
és visszagubózom selyem börtönömbe?
Nem fog-e majd hiányozni, a mi lett volna ha
után gyökeret ver a lázadás, illatomba
fürdetett bőrödre hogyan simítod
a másnapot?
Zenész vagy.
Lám milyen dübörgő crescendová komponáltad
a tegnapom végét!
Unalmas pentatonjaim kibővültek, még
hallgatni is hajlandó vagyok
a zongora és dobok
kísérte hegedű halálát…
Mindig azt tanították
az orosz zenében hatalmas szív dobog.
Benned érzem a szibéria telet
olvasztó hevületet
és kívánom, minden porcikám akarja
megtapasztalni, átélni, karodba
bújva pillák mögé szorítani a zenéd…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése