Virrasztani jöttem, holtak mellett őrizni a fényt,
őrizni jöttem, pokolból lopott lelkek tüzét.
Tűzzel jöttem, mert mivégre várt ez a világ
amikor szerelmemre éhesen tátogó fiát
ölembe lökte, s kérte sorsomtól ígéretem,
kezemből gyöngyöző gyötrelmedet,
fémízű sós könnyel mart
buta játékba hevíteni - ölelő kar…
Megtanított a végzet beszélni is, szóval csalni könnyet
nézni szemed, s fordítni világodon egy egészet
lelkembe véste még, kőbe arannyal
tanítsalak szeretni, meggyötört kínnal,
kínáljak kéjben fürdött éjszakát lelkedért
jutalmam: csillaggal vert szemfedél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése