(5)
Épp csak meg akartam váltani a világot
éltem bele és használtam báját, kellett a pénz
hálára. Mert ingyen nem kaptam, csak sajnálatot
rideg kőházban, imára kulcsolt kezű szent néz
farkasszemet hitemmel. Én tényleg akartam,
mégis balul fordult mondataim sértettek
valami kiismerhetetlen észjárást
mondták: csak legyek jó, ne vétkezzek
és felsorolták minden földi hibám
pedig én próbáltam érvelni, ettől vagyok egyedi
ez az én arcom, különböző mástól
éjszakáinkra emlékszik hozzám csapódott férfi
mindahány kinek ajka közt dobogott húsom,
pénz ha földön fordult koldus szemében tükröződtem
nem sajnáltam lehajolni, hogy markába számoljam
számolatlan kincsem és adtam mellé szám szegetlen
mosollyal. (…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése