(3)
Melletted megtanultam
elharapni a mondatvégi gúnyt
éjjelenként hidegre simogattam
bőröm mi a szégyen nyomán gyúlt,
izzó érintésed hűtöttem viszolyogva -
a testiségre váltott gondolatot.
Álmokat akartam gyártani, hiába
kezed mindig szárnyamba markolt
elfelejtettem keresni a határokat
hangsúlytalan válasz lett az élet
száműztem a kérést, kiáltásokat
magamban ringattam a kérdéseket.
Alázatot is tanultam kezed alatt
fényes könnyeimmel díszítetted párnád,
hömpölygő érzelmeknek építettél gátat
ujjaim alól kiénekelted hattyúm dalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése