2011. január 4., kedd

Mesélj még szerelemről...

Feltépett hallgatásom sebéből
ösztövér szavak után csak dől
az eddig eltitkolt, elnyomott szenvedély.
Akarom, akarom, hogy mesélj
édes pajzán történetet
miben cédád lehetek
vagy hófehér rózsa illatú cseléd
vöröslő ajkadon kibuggyanó vér
torokból szakadó fojtott sikoly,
lehetek gyűrt lepedőd hideg ágyadon...
Szeretkezem veled.
Reszkető kezem
arcodat keretezi - édes simogatás
hajadban kusza gondolatom babrál
félek érinteni, bekebelez tekinteted.
Ajkam szélére harapott szó csitít,
tedd nyíló ajkaimra ujjaid -
édes lázadás készül bőröd alatt
új lehetőség, sóízű harmat
terem minden mozdulat nyomán.
Elfogadom amit kínálsz.
Lassú csókkal hintett nyakadon időz
nyelvem hegyére tűzött
látomások hosszú sora.
Fékevesztett indulat tör utat
testembe fogadnom nesztelen mozdulatod
és hídnak hajtom
kimerevített képben eggyé vált meztelen testünk.
Alig csituló próbálkozás vesz új lendületet.
Együtt ringó csípők tehetetlen
varázsolnak új színeket szemhéj mögé.
Íriszbe mart örök kép,
táguló pupillák szívják magukba reszkető lélekzetünk.
Egyre vadabb ritmust diktál ősi ösztönünk
az ész csitít közénk apró pihenőt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése