érzed-e még mennyire fontos,
hogy tenyerembe csússzon
remekbe szabott érzelmeid,
megfeneklett gondolataid
súlyába izzadt mozdulatod
vajon kell-e még bizonygatnom
szükségem vagy, mint megrontott
léleknek a fény, tűz nélkül maradt
hideg éjszakának a csiholt fadarabra
hulló szikra, benned van nyugtom
elmélázik a csend, ha mellém ülsz
imbolygó csillag üszökre hűlt
vörhenyes sebet mar a földre
míg próbálom elkapni tekinteted
mozdulatlan, szavak nélkül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése