(2)
Megszámlálhatatlan ígéreted gyűjtögettem
dobozzal sarokba, gondosan számozott címkéken
a ˝legközelebb majd˝ sárgán, a ˝mindenképp˝ pirosan
görbülő jegyekkel jelezve, hogy messziről is lássam
jól, hova pakoltam lehetséges elmúlásom.
Valamikor rég, egy sosemvolt délutánon
hajtottam igába vállam ölelő karod alá,
s csak jóval később eszméltem, talán
nem a döntés volt rossz csak az a kar…
és a jövő? Ki tudja mit akar
még, hova hurcol szét a vágy
tartozni valahová?
Hallgattam még furcsa csendeket
csapódó ajtók és tört cserepek
hulló zaja közé ékelt pillanatban,
mint kiterített vászonra
fröccsent festék
szívódott az erek mentén
megannyi látomás formázódott
míg a hang aprózódott
míg fel nem fogtam valamennyi tévedésem
pedig itt volt, tenyérbe vésve!
Annyi időm nincs már
hogy megszokjak egy új kutyát
inkább felpróbálom még utószor
csendedből rakott ráncokon
száradt hálóruhám.
Volt rég valami furán
huncut szeglet
ahogy rám emelted
bogárszemed mosoly fölött
vízparton stéghez kötött
csónak-ringott háttérben
de már csak kezedre emlékszem
igazán…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése