Jobb napjaimat terítettem eléd
és te legázoltad
sáros lábbal tiportad
minden dédelgetett percét.
Nevetésem kínáltam reggelire
és te fanyar arccal
gúnyosan odébb toltad,
csak zsemlét kértél éhedre.
Vacsora után édesség: a testem
téged jobban vonzott
a késői tévéműsor,
míg vágyam parlagon hevert.
Virradt, nevetve ébredt az új napom
kezemben friss zsemle,
ajtód mögöttem leste,
hogyan dobtam el a kulcsod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése