Hiány

Rám rontott a hiány,
régi szerelmek hiánya
férfi karok ölelésébe vetett hitem
titkos viszonyok tiltott érintése
a lopott órákban felejtett féltés
az engesztelésért kuncsorgó késés
pironkodó tanúink a partmenti fák…
cseng a csend telefonszám
nélkül, simulás a szemhéj alatt
kínzón valódi emlék mar
furcsa könnyeket ahogy
visz a lábam göröngyös utcákon
gyökerek erőltetett mintái a betonon
botló lépés minden harmadik…
Keresem azt a furcsa ízt
szám szélén
azt a bizsergést,
úgy hiányzik a csók!
Az az első… mindig az első és az utolsó
és a közte lévő rengeteg próbálkozás
tökéletesre csókolni a pillanatban a szád
és érezni a bőr alatt egyre hevesebben
keringő feszítő vágyban nevelt
lüktetést…
ahogy értő kezek alá feszült bőröm és
célt ért minden gondosan fogalmazott bók,
amikor már tudtam mit is jelent az apró
célzás, hogyan lett belőlem ádáz ragadozó
női testbe varrt
vérre szomjas
sóízű álom -
nélkülem éjszakák kitaposott
nyoma a telefon és ágy között
a cigaretta füstjébe rejtett körök
kódolt üzenet hidegre
izzadt combok - üres üzenetek
a le nem írt hatalom,
a kín, az ökölbe szorult ˝akarom˝…
Mozik sötétjében gerjesztett vágy
a simuló kéz - bőrre tetovált alapozás
majd hátsó üléseken sikító tudatvesztés
önkívületben tépett ruhák szanaszét
felvillanó mélyre égetett sóhajok
az utolsó mozdulatok
az oxigén nélküli lélegzet
kezekbe szorított tenyerem
extázisba mart lenyomat
vállamon fogad
hagy jeleket a másnapoknak…
Borsófőzelék lesz. A gyerekek szeretik.
Gépiesen vagdalt hozzávalók sürgetik
az olajon sziszegve hagyott gondolatokat.
Majd holnap.
Majd holnap lesz erő tükörbe nézni.
Vágyak mögött egykor volt nőt keresni
felvállalni a hiányt.
De most borsófőzelék lesz. A gyerekek szeretik.