Elkésett éjszaka botorkál az ágak között
felkarcolt, tébolyult világba költözött
a realitás. Még hagynám, hogy mesélj
százszor is végighallgatott éjfél
utáni történetet, de már siettet az álom.
Meggondolatlan mozdulatba font karom
kerít köréd ölelést, kikanyarított vigasz
a gondolatra nehezült sötét - pedig virraszt
minden égve hagyott mondat. Felelnék
szóra szót is talán ha nem félnék
minden megvalósult tetemmé lett
alaposan megfogalmazott félretett
titokban papírra vetett gondolatágyban
fogant történelmünktől. Mert egyszer hagytam,
hogy testet ölts valóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése